Még egészen friss az élmény, ezért megyek és megosztom Önökkel, tisztelt nagyérdemű, a Ted című film kapcsán támadt gondolataimat. Van aki esetleg nem hallott volna Tedről? Emlékeztetőül itt a nemzetközi előzetes:

Ebből a filmecskéból, ha jól látom az alapfelállás is kiderül: van Marky Mark barátunk, aki nyolc évesen Pinokkió helyett a plüssmaciját támasztatja fel a kékhajú hullócsillaggal, akiből aztán világszenzáció és pillanatceleb lesz. Marky Mark felnő, Ted, a maci velemarad, mert öribariságot fogadtak egymásnak, lényegében arra alapozva, hogy mindketten félnek a mennydörgéstől és szeretnek betépni. Marky Mark barátnője Mila Kunis (tökmindegy, hogy mi a filmbeli nevük, lehetne Bonnie és Clyde is, úgysem jegyzed meg, mert ők Mark Wahlberg és Mila Kunis, most utánanézhetnék az imdb-n de teljesen felesleges), mint az offsetből megtudjuk már négy éve, és bizony-bizony, a 35 éves kor meg Mila Kunis meg a négy éve tartó párkapcsolat elkezd furcsa dolgokat mozgatni Markban, hogy esetleg le kellene telepedni, meg felnőni, valamit kezdeni az életével, úgy általában.
Összességében tehát adott egy 35 éves átlagos pasi, akinek van egy beszélő plüssmacija. Ugyanmár, ez még nem is a legfurcsább hír lenne, amit a héten hallottál.

Marky Mark felnövése, letelepedése és milakunisa kapcsán felmerül a probléma, hogy Ted, a beszélő plüssmaci visszatartja őt a felnőtté válásban. Mert Ted velük él, és semmit nem csinál lényegében mint kurvázik meg füvezik. Mila Kunis szeretne tőle megszabadulni, és a klasszikus "drágám, vagy a haverod, vagy én" ultimátumot tartja Marky Mark orra alá. (Közben Mila Kunisra meg nyomul a takonyfejű főnöke, de ez egy egészen mellékes történetszál.) Amit Mark látszatra elfogad, Ted-et kiköltözteti, munkát szerez neki, viszont a gyakorlatban problémái akadnak a betartásával, és csak vissza-vissza csábul. Aztán akad egy teljesen váratlan szereplő Ijesztő Zsákosember (Giovanni Ribisi) személyében, aki egy kicsit (de csak egy kicsit) rá van kattanva Ted-re, amiből egyrészt sok konfliktus akad, viszont végeredményben az ő közbelépése oldja fel az eredeti "ha a maci marad, én megyek" bonyodalmat.

A film Ő Sethmacfarlanesége első nagyjátékfilmje. Tudjátok, Seth MacFarlane - a Family Guy, a Cleveland Show, az American Dad írója, a legújabb viccesfiú-üdvöske, és joggal. Ilyen jófajta szarkasztikus fanyar humort a Simpsons óta nem nagyon hozott senki ilyen minőségben. A Ted minden dialógusa megállás nélkül pereg, egyik gyors visszavágás követi a másikat, az ember csak a fejét kapkodja és közben igyekszik nem eldobni a kóláját a nevetéstől. Szinte sajnáltam, amikor a rengeteg szellemesség között előkerült az az öt (megszámoltam!) fingós poén amit beleraktak, de igazából az sem volt zavaró.

Nagyszájú? Igen. Udvariatlan? Igen. Rémségesen sértő? Igen. És pont mindezek miatt, imádnivalóan vicces az egész. A hat nevetés szabályát messze túlszárnyalta. (A vígjátékokkal szembeni hat nevetéses szabály kedvenc angol filmkritikusomtól, Mark Kermode-tól származik, gondolom rájöttetek, hogy a szabály az, hogy jó vígjátékról beszélünk ha legalább hatszor hangosan nevettél a film alatt.)

A filmmel tehát, nem volt az ég egy adta világon semmi probléma. Annál inkább a mozival, és kedves közönségével, amivel kapcsolatban két régi szívfájdalmamnak szeretnék hangot adni. Akit csak a film érdekelt az már úgyis megkapta a magáét, mehet haza.

Egyrészt, megdöbbenve kellett tapasztalnom, hogy a Ted sehol nem érhető el feliratozva moziban Budapesten. Sehol! Aki tud nekem erre választ adni, kérem tegye meg: miért nem adnak sehol feliratos filmeket Pesten? Ez már régóta bántja a kis lelkemet. A felirat egyszerűbb, gyorsabb és pontosabb mint a szinkron, miért erőltetjük a szinkront mégis? Ráadásul van egy erős sejtésem, hogy a magyar moziközönség nagy részének nem válna éppenséggel kárára, hogy néhanapján meghallgatja, milyen egy idegen nyelv. Egyedül a MOM Parkban lett volna angolul a film, de ott meg felirat nélkül, amit én meg nem merek bevállalni egy vígjátéknál.

Hozzá kell tennem, hogy a szinkronosok kitettek magukért. A filmes/sorozatos/színészes utalások gyönyörűen lettek magyarítva (Ted egy ponton a Familía Kft. tagjaihoz hasonlította magát például, "már akik élnek"), kihagyták a buta szófordulatokat (semmi "Hallgassátok! Mi ez a szag?"), tehát mindenkinek nagy piros pont, aki a szinkronizálásban részt vett, csak annak nem, aki kitalálta hogy viszont feliratozott verzió ne legyen.

A másik kikapcsolhatatlan irritációm a körülöttünk ülő emberekkel volt, akik intelligenciájukat jól érezhetően otthon hagyták ezen az esős vasárnap délutánon, nehogy megfázzon, oszt még valami baja essen. A mellettem ülő pasas minden (minden!) poént, a rosszabbakat is, hangosan vihogva ismételte el a barátnőjének - nem tudom, hogy a csaj esetleg másik filmet nézett, vagy ennyire nehéz a felfogása, esetleg nem túl független személyiség és szólni kell neki hogy min nevethet. Tartok tőle hogy csak simán egy gyökér volt az ürge. De sajnos a többiek sem voltak sokkal jobbak; a fingós poénokon érezhetően többen és többet nevettek mint bármi máson, és belenevettek minden olyan beszélgetésbe ami még nagyon messze volt a poéntól, de káromkodott benne egyet a medve esetleg. A mindennapos fáradalmak után tényleg nincs viccesebb, mint egy baszdmegelő plüssmedve. Nem is értem a film többi része miért volt ott? Ja, és a csúcs: kifelé jövet a következő beszélgetésnek voltam a fültanúja (két srác beszélgetett):

-Na, tetszett?

-Ja, jó volt. Mondjuk elaludtam rajta... De a végére felébredtem, szal jó volt.

-Na akkó jó.

Ecce homo.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.