Fülszöveg:

/spoilermentes/

(Az eredeti fülszöveg és letölthető részlet a könyvből a kiadó honlapjáról elérhető.)

  A hivatalos fülszöveg remek kedvcsináló, csak azt az aprócska részletet nem említi meg, hogy a könyv 65-70%-ban fizikai fejtegetésekből áll - erre a kiadó kedves munkatársai külön, szóban hívják fel a figyelmet :), úgyhogy én most továbbítom az üzenetet. Jobb félni, mint megijedni: ha valaki sosem ismerkedett még a kvantum-/asztrofizikával, de nem zárkózik el tőle, akkor érdemes olvasás előtt/közben utánajárni a felmerülő elméleteknek. A könyv világához szorosan kapcsolódó fogalmak megtalálhatók a kötet végén egy szószedetben, illetve a bizonyítási folyamatok jó része elég szemléletesen szerepel a szövegben is - némi alapismeretre van tehát csak szükség.

  Kellemes meglepetés volt a sok, komoly koncentrációt igénylő rész között előbújó humor, a frappáns megfogalmazású fricskák - még a jó sci-fiben elengedhetetlen bölcsességek is kifejezetten ütős stílusban vannak tálalva.

  Aki szereti az elméleti fizikát, annak kötelező olvasmány; aki még nem tudja, hogy szereti, az pedig gyűjtsön bátorságot, ne hagyja magát elriasztani, és vágjon bele - annyi értékes/érdekes dolog akad ebben a könyvben, kár lenne kihagyni!

Értékelés

(Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!)

 Gimnazista koromban volt egy időszak, amikor hobbiból belemerültem a kvantumfizikába, rongyosra olvastam John Gribbin Schrödinger macskája című könyvét, még kiselőadást is tartottam belőle, azóta odavagyok a témáért. A megszokottól annyira eltérő gondolkodást igényel, és olyan elképesztő, csodálatos, megfoghatatlan világot tár fel, amivel nem lehet betelni. A csillagászat barátnőm mániája volt, aki lelkesen mesélt róla, amennyit tudok, leginkább tőle tanultam. Most, ennyi év után jött Egan, hogy előkotortassa velem az emlékeimet, és újra megfeszített munkára kényszerítse az agyam, amiért rettentő hálás vagyok.

  Nehéz írni erről a regényről, mert annyi minden van benne - a rettentő apró dolgoktól kezdve a határtalan világegyetemekig. Mindebben a katyvaszban próbálja meg az ember megtalálni a helyét, alkalmazkodni a körülményekhez, megismerni és megérteni, ami körülötte zajlik. Ráadásul maga a történet is több rövidebb, akár önállóan is értelmezhető részből épül fel - mindegyik más-más problémakörről, küzdelemről szól.

  Szűk ezer év múlva kezdődik a cselekmény egy olyan világban, ahol az emberi faj négy különböző életformát alakított ki magának: lehet valaki öntudatra ébredő generált szoftverprogram (poliszpolgár), saját testét genetikailag korlátlanul alakítani képes lény (húsvér), a törékeny biológiai testét feladó acél-szilikon gépezet (gleizner), vagy megpróbálhat tovább élni a klasszikus emberi alakjában (némileg azért módosítva), küzdve a hagyományokért, a kultúráért, és a különböző ágak közti kapcsolat megtartásáért (hídverő).
  Ha létezik valahol egy egani Teszlek Süveg, engem biztosan a hídverők közé osztana be. Szerencsére ez a jó a fantáziában, hogy nem kell leragadni a reális lehetőségeknél, ha én választhatnék, azt hiszem, poliszpolgár szeretnék lenni. Kipróbálni biztosan kipróbálnám, és ahogy az Eredet c. filmben is hasonló helyzetben, itt is azt hiszem, utána szűkösnek érezném a való világ kereteit egy poliszbéli tájhoz képest, amit a magam kedvére alakíthatok. (Ha valaki hozzám hasonlóan elköveti azt a hibát, hogy a Diaszpóra olvasása körül nézi meg az Eredetet, számítson rá, hogy álmában projekciók fogják üldözni egy Möbius-szalagon - elég kellemetlen ;])

  Az első blokk (1-2. fejezet) az árva Yatima, a fogantató által teremtett anyátlan-apátlan (azaz a meglévő adatbázis mintái alapján összetákolt) szoftver öntudatra ébredését láthatjuk belülről. A testtől elszakított szellem nem új téma, sem az öntudatra ébredő gép - de ezek kombinációja a teljesen mesterségesen előállított emberi tudat teremtésével mégis érdekes nézőpontot ad.
  Tanul és szocializálódik azt kutatva, hogy milyen is ő valójában - a válasz számára az Igazság Bányáiban lehet. Nagyon tetszett az a gondolat, hogy még az örök élet és a végtelen mennyiségben befogadható adat lehetősége mellett is szükséges szelektálni, és döntést hozni, hogy mi az, amit egy poliszpolgár igazán ismerni akar, és hogy a valódi megértéshez a tanuláson (igazságbányászaton) át vezet út, nem a szimpla információ áttöltésen. A bánya-párhuzam egyébként is szimpatikus, ahogy a tudás bugyrai telérekként szerepelnek, a régmúlt idők híres gondolkodói pedig bányászokként :)

  Néha rám tör, hogy valamilyen világvége témájú katasztrófa filmet akarok nézni, vagy ilyen könyvet olvasni, és ez most teljesen váratlanul hullott az ölembe - a 3-6. fejezetekben ugyanis kapunk egy hihetetlenül izgalmas, apokaliptikus sztorit, csak minőségben a hálivúdi szinthez képest jó pár osztállyal feljebbről.
  Ebben a részben ismerhetjük meg leginkább a jövőbeli emberiség kasztjait: ugyan a poliszpolgárokon kívül közelebbről csak a hídverőket - a mutáns húsvérek egyre inkább elszakadnak még egymástól is, a legtöbb gleizner pedig egyszerűen lelépett, hogy felkutassa a világűrt. Legjobban akkor érzékelhetők a különbségek, amikor a két poliszpolgár, Yatima és Inoshiro, két otthagyott gleizner robotba töltve be magát látogatja meg a hídverőket és húsvéreket... Ezekben a fejezetekben előkerül szinte minden fontosabb konfliktus és problémaforrás.
  Kezdve azzal, hogy a testtelen léthez szokott szoftverek hogyan tudnak alkalmazkodni ideiglenesen gép testükhöz - egyik kedvenc jelenetem, amikor Inoshiro alig tudja rávenni magát, hogy visszatérjen a poliszba, miután megtapasztalta a tapintást. A húsvér testben élők félnek a gleiznerektől, a hídverők - különösen a vaskalapos statikusok - pedig egyenesen eretneknek tartják azokat, akik elhagyták emberi formájukat. Nem nehéz kitalálni, milyen fogadtatásra lel a gleizner-testű-poliszpolgárok ajánlata, hogy a világvégét jelentő katasztrófa elől a húsvérek tudatát a poliszokba menekítsék... (Egyébként meglepő, hogy egy részről mennyire emberiek maradnak a test nélküli tudatok is Egan világában.)

  A további részekből csak 1-1 mozzanatot emelek ki, túl sok a felmerülő téma. Hosszú az út, szerencsére hőseinknek idejük van bőven - mióta mindegyikük szoftverprogrammá vált, nincsenek ilyen korlátaik.
  A kötet szerkezete is ezek szerint épül fel - az elején viszonylag még emberi léptékben halad, és ahogyan térben és időben is távolodik a cselekmény, egyre nagyobbak az ugrások, és a főhősökről is egyre kevesebbet hallhatunk - mindig csak annyit, amennyi szükséges.

  Miután sikertelenül próbálnak féreglyukakat létrehozni, kénytelen-kelletlen megindul a diaszpóra a már jól bevált gleizner űrhajókkal. 1000 felé. Mindenki (poliszpolgárok egy csoportja, akik között vannak húsvér menekültek, sőt legalább egy gleizner is). Azaz mindenkiből 1-1, 1000 irányba. Csodás dolog a klónozás, ha csak szoftvereket kell másolni!
 Az eddig földhözragadt ember kezdi megismerni az őt körülvevő univerzumot testközelből, fokozatosan ráébredve, mennyi mindent nem tud és nem ért még. A válaszok jó része a több dimenziós elméletekben rejlik - a már megszokott 3+1 mellé kell még 12, és lassan minden a helyére kerül.
  Találkoznak más intelligens fajokkal, szerencsére ez sem a moziból unalomig ismert klisés megoldással történik. Ötletesek lettek az idegenek, már-már sajnálom, hogy ilyen rövid szerepet kaptak csak a műben.
  Sikeresen megtalálják a féreglyukak nyitját is, így a szomszédos világegyetemekben menedékre lelnek a diaszpóra számára.
  A legképtelenebbnek számomra az tűnik, ahogyan a 3 dimenziós térből átköltöznek az 5 dimenziósba - módosíthatják a testüket, a látásukat - a technikai fejlettségük adott hozzá, de én nem tudom, hogyan lehetne képes a jó öreg 3D-hez szokott emberi tudat mindezt ténylegesen befogadni... tény, hogy az ember meglepő módon képes alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, de akkor is.
  Az árva Yatima és a húsvérektől menekült Paolo az, aki nem elégszik meg a bizonytalan ideig biztonságos új világegyetemmel, hanem a diaszpóra többi tagját hátrahagyva tovább kutatnak a válaszok után. A végső fordulatot meghagyom mindenkinek, olvassa el, eméssze meg maga, igen erős lezárása ennek a gigantikus történetnek.

  Rám mindenképpen nagyon inspiratívan hatott az egész, még akkor is, ha közben komolyan elfáradtam. Remek dolognak tartom, hogy matematikusok és fizikusok unalmas óráikban regényírásba kezdenek, tartsák meg ezt a jó szokásukat. Egan ezzel a művével azt hiszem elég magasra helyezte a lécet, nehéz lesz ezt a szintet egyáltalán újra megütni. Igaz, még csak március van, de bátran állítom, hogy ez az év egyik legmeghatározóbb könyvmegjelenése, számomra mindenképp dobogós lesz.
 

Köszönet a lehetőségért és a könyvért az Ad Astra Kiadónak!

Kiadó: AD ASTRA
Oldalak száma: 408
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786155229237
Kiadás éve: 2013
Fordító: Huszár András

EZ ITT A REKLÁM HELYE

Blogunk is bekapcsolódott az Ad Astra Kiadó affiliate programjába, így ha felkeltette az érdeklődésed a blogbejegyzés a könyv iránt, és vásárlásra is adnád a fejed, kérlek tedd azt a jobb oldali sávban található widget-en keresztül! :) Köszönjük! :) ELKÖLTÖZTÜNK! Ezentúl itt vásárolj: http://kritikussokk.blogspot.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.