Mi is szolgálhatna szebb indítóposztként az Önök Szerény Narrátorától, mint egy óda Batmanhez? Ugye? Szerintem se. Úgyhogy tessék, íme, a szívem egy kis darabja, az Önök szórakozására és okulására.

A sötét lovag - Felemelkedés (a magyar cím meglepően értelmes a magyar címfordítói hagyományokhoz képest) nagyszerűsége két rétegből áll. Egyrészt, Batman. Másrészt, Nolan. Ja, merthogy, efelől egy perc kétség se essék, a film igen jó. Mint ahogy az lenni szokott, persze túl lett lihegve. "A trilógia utolsó darabja" és társai. De talán ha annyit mondunk, hogy a várakozásoknak megfelel, az már elég nagy bók. Túlszárnyalni valószínűleg úgyis lehetetlen lett volna.

Miért szeretjünk annyira Batmant? Most persze csak magamból tudok kiindulni, mert nem végeztem nagyon átfogó felmérést, de van egy elméletem. A szuperhősöket szoktuk szeretni, mert nagyok, erősek, és mindig időben érkeznek és megoldják a problémáinkat. Ráadásul úgy, hogy nem kérnek semmit cserébe. Persze, a Pókember meg az inkább vígjáték Kick Ass meglebegteti, hogy a hős a nagy jótevésből meg a gonoszkák éjszakai hajkurászásából egyfajta adrenalin-túltengést biztosít magának, de talán annyira ne menjünk messzire, hogy a szuperhősök valójában drogosok... De eltérek a tárgytól. Vissza Batmanhez. Batmanben az a jó, hogy neki nincs egy szál szuperképessége sem. (Ha csak a milliárd dollárokat nem számítjuk annak, de most ne tegyük.) Van helyette hihetetlen eltökéltsége a bűnüldözés iránt és Gotham megtisztítása iránt. Batman az, aki elhiteti a nagyérdeművel, hogy elegendő pénzzel és eltökéltséggel mindenkiből lehet szuperhős. Egyúttal ad némi erkölcsleckét is az unatkozó milliomosoknak, hiszen Bruce Wayne beleszületett a vagyonába, de ahelyett, hogy építene még egy házat a Riviérán és beköltöztetné a kertészlakba a Playboy-villát, kicsit hasznosabb dolgokra költi a pénzét. Igen, olyanokra mint denevérjelmez. Ezek igenis fontos dolgok. Lényeg a lényeg, Batman emberibb és szerethetőbb, mint bármelyik másik képregényhős akit filmre vittek, mert valóban ember, és nem valami mutálódott izé. Annak minden előnyével és hátrányával együtt.

Ami pedig az újraindított Batman-sorozatot illeti. Christopher Nolan azzal vívta ki kritikusok és rajongók odaadó imádatát, hogy képes blockbustert úgy rendezni, hogy az egyszerre legyen szórakoztató és elgondolkodtató. De elgondolkodtató ám nem az olyan "akkor most pontosan hogy is robbanhatott fel az a zsiráfokat szállító kamion az út közepén attól hogy valaki rátüsszentett" módon, hanem sokkal inkább az "élet értelme" jellegű témák felé kalandozik. Batman karakterével rengeteget játszott, átalakította és módosítgatta a többi szereplőt is, ahol kellett, de az alapvető vonásaikon nem változtatott, (így például Macskanőből sem lett az új filmben egy olyan Halle Berry-féle vicc, amit személyesen nagyon tudtam értékelni) ugyanakkor egy mélységesen mély lélektani drámát kreált köréjük, ami minden érzelmi húrját megmozgatja a mélyentisztelt nézőseregnek. Nagyon sokat számít szerintem, és meglátszik, ha egy rendező maga írja a forgatókönyvet. Batman egyfajta messianisztikus alkat Nolan szemében, aki újra és újra kegyelmet kér városa felett. No persze a bibliai hasonlat azzal véget is ér, hogy ha nem adják azt a kegyelmet, akkor bizony elveszi, de pont ettől válik az emberek hősévé.

Na de miről is szól ez az egész.

A Nolan-féle Batman-trilógia utolsó darabja rengeteg spekuláció és cselekmény-építés után egy hihetetlen tempójú konklúzióban ér véget, ahol én úgy nagyjából 25 percig levegőt sem mertem venni, nehogy lemaradjak valamiről. A sztori alapjáraton az, hogy Bane, akiről nem nagyon tudja senki pontosan hogy kicsoda, de annyit igen hogy félni azt kell tőle rendesen, Gotham kies városába érkezik, ahol az előző rész végén megmakkant Harvey Dent-et gyászolja épp mindenki és meg vannak győződve róla, hogy Batman ölte meg mert egy disznó. Mármint Batman. Bruce Wayne a "baleset" óta elzárkózva remetéskedik a kastélyában és évek óta nem látta senki. Érdekes módon, teljesen a véletlen műve, de a "baleset" óta Batmant se látta senki. Ezt a hihetetlen rejtélyt csak Anne Hathaway/Selina Kyle/Macskanő (bár ezt így soha nem mondják ki hogy ő az) rakja össze a buksijában, de ezen ne ütődjünk nagyon meg, ha Clark Kentnek elég volt egyetlen szemüveg hogy becsapja a világot. Bane valamiféle terrorista osztagot képez ki a szennyvízrendszerben, míg a Wayne Enterprises szupertitkos kifogyhatatlan megújuló erőforrást képező erőművet fejleszt ki, amiből gombnyomásra mindent elpusztító hiperszuperatomosneutronos bombát lehet csinálni, szóval hasznos kis kütyü. Mondjam tovább is? Szerintem sem szükséges. Aki nem tudja magától kitalálni, hogy a cselekmény merre halad tovább, az üljön le és nézzen Teletubbies-t. Most.

Persze a történet nem egy nagy szám, így papíron. (Vagy képernyőn vagy mi ez, remélem nem nyomtattátok ki, kis pupákok!) Nem is az számít. Minden mozzanat a cselekményben egy lépéssel közelebb visz ahhoz a könnyfakasztó konklúzióhoz, amit viszont nem hiszem hogy szavakba lehetne önteni, vagy feltétlenül kellene (valószínűleg nagyon nyálasan és nyúlósan nézne ki szavakba öntve), de úgyis meg fogjátok érezni, hogy miről van szó. Ugye mondtam hogy nyúlós meg nyálas. Mit tépem itt a számat, nyomás mindenki a moziba, és nézelődjék.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.