Fülszöveg:

Ez esetben nem lehet panasz a könyvön található eredeti "fül"szövegre, egészen spoilermentes, bár semmi nem utal igazán arra, amit kapunk: egy fergetegesen jó stílusú sci-fit! A sci-fi kötelező elemei tökéletesen rendben vannak - aki szereti a műfajt, és épp nem valami agyonbonyolított ezeroldalas követhetetlen világ leírásán át akarja élvezni, annak érdemes ezt elolvasnia, tökéletes egyestés kikapcsolódás, és garantáltan megmozgatja az agyad mellett a rekeszizmaidat is!

Értékelés

(Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!)

 
A Vének háborúja egy többkötetes regényfolyam első része, bízom benne, hogy a többi is hamarosan érkezik majd magyarul is.

A cselekmény tömören összefoglalható: John Perry a 75. születésnapján bevonul a Gyarmati Véderőbe, megkapja a szép, új, zöld, erősen feljavított testét, majd gyors kiképzésük után megkezdi társai oldalán a küzdelmet az emberi gyarmatokért. Ez így nem sok, de mint más hasonló esetekben, itt sem csupán ezen van a hangsúly.

A történetét maga John Perry meséli, és még én is, aki általában nem rajongok az E/1-ben írt művekért, egyáltalán semmi kivetnivalót nem találtam benne most. Nem voltam még sohasem 75 éves, de szívesen lennék olyan, mint John és társai (bár, ha jobban belegondolok, akár már most is szívesen lennék olyan belevaló, mint ők). Az egész gyakorlatilag John karaktere köré épül fel, zseniális humoros-bús stílusban vall mindenről. Ha már a stílusnál tartok, mindenképp szeretném megjegyezni, hogy nem szabad megfeledkezni a fordítóról - Pék Zoltánról, szerintem remek munkát végzett.

A regény első fele leginkább bevezetés az univerzumba, szépen, fokozatosan, hogy a kedves olvasónak ne kelljen 100 oldalon át kapkodnia a fejét, hogy ez most mi, meg ki, meg hogyan, illetve ááááá. Hasonlóan békés ez a szakasz a főhősünknek is - elindul a kiképzőközpont felé, új barátokra tesz szert, no meg nem utolsó sorban egy remekül kihasználható új testre. A kiképzéstől kezdve a háborús időszak veszi kezdetét, innentől nekem kissé olyan volt, mintha egy Sven Hassel regényt olvasnék, csak épp a jövőben játszódik.

A karakter-központúság miatt talán kicsit kisebb a hangsúly a környezeten, de őszintén mégsem tudom érezni ennek a hiányát. Az a kevés jellemző, amelyet az egyes idegen fajokról kapunk a csaták leírása során, sokkal érzékletesebb tud lenni, mintha valami gondosan kidolgozott többoldalas szakkönyvet kaptunk volna, rengeteg teljesen lényegtelen információval. Ez a pozitív értelemben vett minimalizmus megjelenik a magában a történetvezetésben is, nem nyúlik, mint a rétestészta, sosem válik unalmassá. Ezzel a tömören érzékletes ábrázolással, a feszített tempóval igen szimpatikus regényformát kaptunk, nekem legalábbis mindig imponál, ha valami ennyire összeszedett, és van értelmes szerkezete. Mindebben helyet kapott még egy csöppnyi romantika is, no meg azért akadnak vicces-megdöbbentő fordulatok is bőven, tényleg nem tudom, mit kérhetne még az olvasó.

John Scalzira bevallottan nagy hatással volt Robert A. Heinlein Csillagközi inváziója ezeknek a regényeknek az írásakor, sajnos nekem még nem volt szerencsém ezt olvasni, de ezután mindenképpen várólistára kerül.

A könyv sikerét mutatja még, hogy 2006-ban Hugo-díjra jelölték.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.