Fülszöveg:

(spoilermentes)

Az eredeti fülszöveg ennél a könyvnél is egészen rendben van, nem fed fel semmi olyasmit, amit az első pár oldal elolvasása után ne lehetne tudni, illetve ez alapján azt kapja az olvasó, amit várt, de semmi esetre sem kevesebbet. (Egyetlen kis hiba van csak a szövegben, ugyanis Gordianus és Antipatrosz nem az első Olümpiát tekintik meg Kr.e. 92-ben, hanem a 172-et - egyedül Gordianus számára ez az első olümpia, amelyet lát, Antipatrosznak is már a harmadik.)

Bátran ajánlom bárkinek, aki szereti az ókori történelemmel kapcsolatos regényeket, de főleg azoknak, akiket legalább annyira lázba hoz az ókori világ hét csodája, mint engem.

Kellemes meglepetésként ért az is, hogy ez a könyv a Gordianus-sorozat történeti szempontból első darabja, így azok is nyugodtan kézbe vehetik, akik hozzám hasonlóan még nem ismerkedtek eddig közelebbről Steven Saylor eme műveivel - látatlanban merem állítani, hogy érdemes is ezzel kezdeni az olvasást, engem minden esetre meggyőzött, és kedvet kaptam a többi kötethez is.

Értékelés:

(Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!)

Kifejezetten kellemes csalódás volt számomra ez a könyv, bár lassan hozzászokhatnék, hogy manapság már a puhatáblás kötés nem jelent egyértelműen "ponyvát" (illetve már a védőborítós keménytáblás kiadás sem biztosíték arra, hogy az adott könyv nem ponyva) - nem is egészen értem, bennem egyáltalán miért ragadt meg ez így... Nem véresen komoly, emészthetetlen történelmi féltégla, de mindenképpen mélyebb rétegekkel is rendelkező, olvasmányos mű - és ezzel egy újabb szerző, akire ezentúl érdemes lesz odafigyelnem.

Saylortól ugyan ez volt az első olvasmányom, de nem az első ókorban játszódó regény, amellyel összehozott a sors. Megfigyeltem, hogy ezeknek a könyveknek nagyon hasonló a stílusuk, a nyelvezetük, mintha valami hallgatólagos egyesség köttetett volna a szerzők közt, hogy igen, így lehet hiteles ókori történetet írni - érdekes belegondolni, vajon honnan gyökerezik mindez? Talán a kutatás során olvasott forrásanyagok ihletik, és/vagy az írók más adott korban játszódó olvasmányélményei? Egyszer szívesen csinálnék egy tesztet erre - olyan rövid szövegrészleteket kimásolni történelmi regényekből, amelyekben magából a szöveg tartalmából nem derül ki, milyen kort ír le, és összesíteni, ki melyiket minek tippeli, biztosan érdekes eredmény születne. Szerencsére Saylor ebben is mintha többet mutatna, sikerül némi humort úgy belecsempésznie, hogy azzal ne zavarja meg az ókori hatást sem, de mégis valamivel inkább kortárs, mint az általam eddig olvasott társai.

Az elég erősen süt a műből, hogy a szerző mennyire élvezte ezt a témakört - teljesen megértem, nekem is az ókori világ hét csodája volt még gyerekkoromban az egyik olyan dolog, ami maradéktalanul lekötött, ennek örömére elő is bányásztam azt a képeskönyvet, amit annak idején rongyosra lapozgattam/olvasgattam. Nálam már alapelvárás, hogy egyértelműen látszódjon egy történelmi témájú könyvön, legyen az akár napjainkban játszódó történelmi krimi, hogy mennyi belefektetett energia, kutatás áll mögötte.

El sem tudom képzelni, mennyire nehéz lehetett a hét csodáról átszűrni a hihetőnek, hitelesnek mondható forrásokat. Egy-egy műemlék története utáni kutatás is több történész életművét megtöltheti, illetve egy ennyire felkapott témánál rengeteg megalapozatlan fejtegetés és találgatás is napvilágra kerül. Íróként mindebből kihámozni azt, amire érdemes és lehet támaszkodni, semmiképpen nem egyszerű feladat - még úgy sem, hogy Saylor maga is ókorral foglalkozó történész is egyben, az utószóban ő maga is elismeri, hogy nem várt mennyiségű munkával találta szemben magát a könyv írásakor. Ne felejtsük el azt sem, hogy a 7 csoda Kr.e. 92-es állapotát kellett rekonstruálnia a történethez, ami egy plusz nehézségi fokot jelent, de nem mellesleg még sokkal érdekesebbé teszi az olvasónak, és képes újat mondani, meglepni úgy is, ha valaki a jelenleg közismert alapvető tényekkel tisztában van. Abba pedig már bele sem megyek, hogy mindennek/mindenkinek az akkoriban használatos nevét is meg kellett találni...

A történet vázát a fülszövegből már ismerhetjük - Antipatrosz, a görög költő, saját temetésének megrendezése után útra kel az ifjú, éppen csak felnőtté érő Gordianus társaságában, hogy megcsodálja az ókori világ 7 legnevezetesebb építményét. Sorban megtekintik az epheszoszi Artemisz-templomot, a halikarnasszoszi mauzóleumot, az olümpiai Zeusz-szobrot, a rodoszi kolosszus maradványait, a babiloni falak és függőkertek romjait, valamint az egyiptomi piramisokat. Minden helyszínen beleakadnak valamilyen bűnténybe, rejtélybe, amit Gordianus a veleszületett tehetségével és aprólékos megfigyelőképességével pillanatok alatt lelkesen meg is old.

Az egyiptomi részlet váltott ki bennem egy kis ellenérzést eleinte a természetfeletti elemeivel, ha már a korábbi helyszíneken a logikusan gondolkodó Gordianus mindig talált magyarázatot, pont itt miért nem, de aztán rájöttem, hogy Egyiptomban ez nem is lehetett másképp. Az ókori Egyiptom azt hiszem mindig is meseszerű és különösen idegen, varázslatos világként marad már meg az emberek szemében - valahogyan Christian Jacqnak is megbocsátottam ugyanezt a Ramszesz-regényekben, itt most miért ne tehetném? Ráadásul Gordianus végül nem Ízisz segítségével, hanem egyedül jött rá a megoldásra. :)

Különösen tetszett, ahogyan belecsempészi a kor problémáit, kérdéseit - mindazokat, amik egy ókori római polgárt, vagy római fennhatóság alatt élő görögöt (stb.) foglalkoztathattak. Jobban is élveztem ezt az új perspektívát olvasni, mint akármennyi ütközet leírását. A különböző helyeken eltérő szokások, az istenek nevei (szintén nagy kedvencem volt régebben ez a témakör is, hálás is vagyok, hogy egy keveset feleleveníthettem a név-párokból újra) mind-mind növelik a könyv értékét. Jelentős szerepet töltött be az utazás során Gordianus szerelemmel való ismerkedése is, de ezt a témakört is sikerül úgy tálalni, hogy előbb találjuk érdekesnek, mint megbotránkoztatónak, még akár a férfi-szerelemről szóló részt is.

A tetőpont pedig a pharoszi világítótorony - amit akkor még nem soroltak a világ hét csodája közé (az erről folytatott fejtegetés nagyon tetszett), és a körülötte zajló események. Gordianus sokat tapasztal az utazás során, de mégis az itt ért felismerés, csalódás az, ami ténylegesen felnőtti érleli a fiatal rómait - és igazán jó olvasmányélménnyé teszi számomra ezt a könyvet. Az egész mű maga is Gordianusszal együtt nő fel, eleinte naiv és egyszerű (nagy meglepetések nem értek a nyomozások során sem), a végére pedig egészen mélyre képes nyúlni, megrázni, ledöbbenteni - nem Antipatrosz szerepére gondolok, hiszen azt sejteni engedte korábban is a szerző, hanem amikor az utolsó lapokon a főhős elmélkedéseit olvashatjuk, itt megérkezik a valódi érzelmi töltet is. Ezzel nagyon szép kerek egésszé válik, egy gondosan felépített ívű regény méltó csúcsponttal és lezárással, valamint egy új kezdet ígéretével.

Köszönet a lehetőségért és a könyvért az Agave Kiadónak!

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 384
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786155272042
Kiadás éve: 2012
Fordító: Heinisch Mónika

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.