Fülszöveg (spoilermentes)

 Nagyon sokszor futok bele olyan fülszövegekbe, ajánlókba, amelyek teljesen tévútra vezetik szerencsétlen olvasni vágyót, ráadásul sokszor túl sokat árulnak el a könyv cselekményéből, így elhatároztam, hogy új fülszövegeket fogok gyártani az olvasmányaimhoz, lehetőleg olyat, ami alapján mindenki nagyobb magabiztossággal eldöntheti, hogy ténylegesen érdekli-e az adott mű.

 Az utolsó kívánság c. könyv egy középkori fantasy világban játszódó novellákat tartalmazó kötet, melynek főhőse Ríviai Geralt, a vaják. A vaják egyfajta bérgyilkos, akinek feladata az embereket fenyegető szörnyek ártalmatlanná tétele. Lényegében a 6 novellában erről van szó, a könyv mégis jóval többet ad ennél. A novellák csattanós meseátiratok, a vaják pedig korántsem csupán lelketlen, pénzéhes bérgyilkos, mint aminek a legtöbben tartják - erre fokozatosan mi magunk is ráébredhetünk a 7 átkötő fejezet olvasása során. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jól megírt fantasyt, a könnyed, emberközeli stílust, a furfangos megoldásokat, a sajátos humort és egy kevés filozófiát.

Értékelés

(Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!)

A fantasy is azok közé a műfajok közé tartozik, amikkel némileg hadilábon állok - nem tudom egyelőre eldönteni, szeressem, ne szeressem, merjem-e olvasni, egyáltalán akarom-e... és ekkor itt terem egy ilyen kötet, és úgy érzem, egy új szerelem van kibontakozóban... Eddig nem sok hasonló könyvet forgattam, pedig megszámlálhatatlan darabja van a fantasy ezen altípusának, de úgy tűnik sikerült mindig a krémjéből kifognom (pl.: Dale Avery - A renegát, Jeff Grubb - Testvérháború), így egyre inkább kezdem megkedvelni ezt a műfajt. (Itt jegyezném meg, hogy szívesen fogadok ajánlásokat, mit érdemes még olvasni, ami hasonló stílusú és minőségű  a fent említettekhez!)

Az Andrzej Sapkowski által megteremtett univerzum (számunkra) első darabkáját ismerhetjük meg ebben a novellás kötetben végre magyarul is, remélhetőleg a sorozat folytatódik, és a novellák után a regények is eljutnak hozzánk (bár nagy örömmel láttam, hogy szépen lassan beindul az angol fordítás is, így végszükség esetén annak is neki lehet esni, ha nem adódik más lehetőség...). A kötetekből számítógépes játék is készült The Witcher néven, bár nem nagyon szoktam rpg-vel játszani, ehhez kezd megjönni a kedvem.

Nos akkor némi körítés után lássuk, mit is rejt ez a bizonyos első kötet.

A könyv szerkezete szerint 6 novella, amelyet 7 rövid közjátékszerű fejezet kapcsol össze. A 6 novella gyakorlatilag nem más, mint 6 újraértelmezett, átformált mese szokatlan befejezéssel, még szokatlanabb megoldásokkal. Itt nem tudtam nem párhuzamot vonni Stanisław Lem Kiberiádájával, bár annak teljesen más a hangulata, mégis hasonló abban, ahogyan átszabja a megszokott mesei elemeket. A 7 összekötő fejezet (gyakorlatilag egy 7. novella) pedig nem más, mint út a megismeréshez - Ríviai Geralt, a vaják lelkének bugyraiba való betekintés (A belső hang I-VII.), életének különböző állomásai, történései, szoros kapcsolatban a novellákban elmesélt eseményekkel. Erre a szerkesztésre mindenképpen 5/5 pont jár, nagyon tetszett a keret, az átkötések, remekül összefogott, felvezetett minden, és ez a szétszabdaltnak tűnő megoldás sem tudja megtörni az egész kötet ívét, amely folyamatosan emelkedik a végső fejezetekig, amelyek pedig felütésül szolgálnak az elkövetkezőkhöz.

A következő szempont a stílus. A jól bevált fantasy világ megalkotásán túl (melyet természetesen ebben az esetben is rendesen tápláltak mondák, mesék - Sapkowski esetében leginkább a szlávok), könnyed hangnem és fanyar humor jellemzi a hangulatot. Mikor a kötetnek viszonylag az elején jártam, és Geralt közölte, hogy "Ott a pont", kissé megrökönyödtem, hiszen számomra nagyon szokatlan volt ez szóhasználat egy középkori fantasyvilágban, de később is konzekvensen ennyire mai és emberközeli, egyáltalán nem zavaró, sőt. Amit pedig a sci-fikben is nagyon szeretek, itt is előkerülnek magvas gondolatok és nagy életbölcsességek, de a jobbik fajtából, nem a közhelyes típusból, ezért is mindenképpen pluszpont jár.

A karakterekről is érdemes szólni, mert különösen szerethetőek - igen egy _bérgyilkos_  /bár azt hiszem Geralt most nagyon csúnyán néz rám, úgyhogy pontosítok - vaják/, talán az a legjobb bennük, hogy teljesen reálisak annak dacára, hogy fantasy szereplők, nincs bennük semmi fölösleges modorosság, vagy értelmetlen túlzás.
 Geralt természetesen mindent visz a maga hol szótlan magányos farkas, hol a vaják- és emberlét között vívódó hős, hol furfangos, humoros társalkodó megmozdulásaival - mikor épp mit kíván a helyzet, elég összetett és bonyolult jellem ahhoz, hogy nagyon hosszú időre lekösse a fantáziám.

Kedves Ríviai Geralt, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete!

UPDATE: A végzet kardja (a 2. novelláskötet) remek hírt hozott: már előkészületben az első regény magyarul, a Tündevér! :) (várható megjelenés: 2013. március 26.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.